Turcsány Péter: Eszelős sírásó

vers

Hosszú az út és puhít az eső,
az aszfalt nyálkás béka-temető,

esővel szemben egyedül megyek,
csak ez van, ez a végtelen menet,

és trágyaszag a hizlalda felől,
a felhő rozsdás vasvázakra dől,

itt putriszag vár, ott tisztaszoba,
csirkék, s a tavasz tisztuló szaga,

hazaért férfi, kezében gitár,
kelttészta szag, fel-felcsapó viták,

pulyák bogár-rajzású szemei,
mellecskék lárva-rajzú hegei,

a féltüdőt sebészkés metszi ki,

kiájult, lila, karonülő pulyák;
ne áruld ki szegények batyuját.

Vörös bokrokkal vesszős Tisza-part,
darabnyi csönd, mit utad kikapart.

de hány ilyen darabka rejtezik,
ki felel értük és ki vétkezik?

Bogozd az ördögszekér szárait,
ne a jelen alvadt hiányait.

Eljövendő halál és hallgatás.
Az eszelő sírásó múltba is ás.

Hosszú az út és puhít az eső,
az aszfalt nyálkás béka-temető.